A vásárhelyi pál kollégium története
A kezdetek:
SZent imre kollégium (1910-48)
A monarchiának – miután elmaradott magyarországi iparral rendelkezett – a századfordulón olyan műszaki értelmiségre volt szüksége, akik majdan a magyarországi iparosítás szakemberei lehetnek.
A cél tehát adott volt: kollégiumot kell építeni. A szükséges pénz – megközelítőleg 500.000 korona – jó részét jótékony célú felajánlásokból gyűjtötték össze. A kollégiumot 1910-ben avatták fel, melynek lakóit szigorú követelmények alapján válogatták ki.
A világháború elmúltával az akkor is ebédlő-díszteremnek használt központi rész alatt klub, játékszobák, büfé, a IV. emeleten hangszeres zeneterem szolgálta a kultúr-, és szórakozási igényeket.
A hallgatók nevelését, felügyeletét 3-4 paptanár látta el. Az egyetemi vizsgák akkori kötetlenebb formája alkalmat adott az egyéni igényeknek megfelelő tartalmas időtöltésre, melyet sporttal (atlétika, vívás, úszás), kulturális művelődéssel (irodalom, zene, dalárda) töltöttek el a nagyszámú társadalmi megmozdulás mellett.
A fejlődésnek a II. Világháború kitörése szabott gátat és zavarta meg az addigi folyamatos előrehaladást. 1945 után tovább súlyosbodik a helyzet, hisz a helyreállítási munkálat jelentős pénzösszegbe kerülne, s az új forint megteremtéséig az infláció fokozódása miatt a kollégium ellátása nehézségekbe ütközik.
Vásárhelyi pál népi kollgium (1948-49)
Az egyházi és az állami funkciók szétválasztásának szerves része volt az addig autonóm Szent Imre kollégium államosítása és egyetemi kezelésbe történő helyezése. Miután az egyetemen tanuló munkásparaszt fiatalok számára a Szent Imre Kollégium lakói nem biztosítottak férőhelyet, a Vásárhelyi Pál Népi Kollégium lakói elfoglalták az épületet.
A Vásárhelyi Pál Kollégiumot 1945 őszén kezdték szervezni a Kelenhegyi út 25-27-ben, később a 34, 39-es villákban talált otthont, de ez is szűkösnek bizonyult.
A közösség alapjai a szobaszövetkezetek voltak, melyek a közösségi élet új, eddig nem ismert útjait keresték. Ilyen volt például a „kajaközösség” – a hazulról kapott csomagok testvéri szétosztása, a „cigarettapult”, ahonnan mindenki közös cigarettát szívott, s ha pénzhez jutott, akkor becsületesen visszatette. A vezetést egy gazdasági igazgató és a hallgatók közül választott önkormányzati szerv végezte.
átmeneti időszak, konszolidáció (1949-61)
1949. szeptemberére minden népi kollégium diákotthonná alakult és az így már Vásárhelyi Pál Diákotthon elhagyta addigi hagyományait és egy ideig házirend nélküli diákszállássá vált. Az 1952-es oktatási reform keretében az egyetem kiépíti a tanulóköri rendszert, mint hatékony oktatási egységet.
1955-re befejeződik a mérnökök leköltözése a Kelenhegyi útról, a régi Vásárhelyi Pál Kollégiumot végleg megszűntetik. Az itt lakó gépészek a Várban kaptak otthont.
Az 1956-os események a diákotthon életét is megbolygatták. a politikai zűrzavar, a tüntetések magukkal sodortak több hallgatót is.
Az igazgató irányításával Diákbizottságot szerveznek a különböző reszortok ellátására, a házirend kidolgozására. A tanulmányi bizottság – mivel a fő feladat a tanulmányi eredmények javítása – a hallgatók ösztönzésére, jutalmazására néprádió és színházjegy osztásokat szervez.
Az 1958-as KISZ KB-hoz intézett beszámolóból kitűnik a szervezeti élet fejlődése. Évfolyamvezetőséget választanak, és Kollégiumi Tanácsot hoznak létre (3 fő/ évfolyam).
Az eredmények szerények voltak ugyan, de lehetőséget teremtettek a kollégiummá válás mozgalmának beindításához.
fejlődés, kollégiummá válás (1961-63)
Fő cél a Diákönkormányzat új formájának kiépítése és kiszélesítése Jelen Lajos igazgató vezetésével (1960-tól). Szoros együttműködést teremtenek az egyetemi KISZ-szel, valamint a hallgatók egyre nagyobb százalékát vonják be a közösségi munkába, feladatokba, melyeket az átszervezett DB irányít.
Az ötórai teát saját kollégistákból álló zenekarral indítják be a hallgatóknak, rendszeresen ellátják anyaggal a Jövő mérnöke szerkesztőségét, fotókörrel és faliújsággal tájékoztatják a hallgatókat az aktuális egyetemi, társadalmi eseményekről. Ebben az évben rendezik meg először a Vásárhelyi ünnepséget, és helyezik el névadónk szobrát a lépcsőházban.
Az újjászervezett FB-nek csak a hölgylátogatókat engedély nélkül fogadók ellen kellett hozni kizárásos határozatot. Jellemző az akkori „erkölcsvédő” házirendre, hogy még menyasszony illetve feleség fogadása miatt is kizárnak ötödéveseket.
1962-ben egy határozott, rutinos gárda kerül a DB-be Györgyi Józseffel az élen. Fő célnak a Kollégiumi cím elnyerését tűzik ki rövid időn belül, ezért szoros programot készítenek maguknak mind tanulmányi, mind kulturális-politikai munkában.
Az avatási ünnepség 1963. március 30-án (VP-napok keretében) zajlott le, jelentős társadalmi személyiségek jelenlétében. A rektori fogadás után a KISZ KB nevében Várnai Ferenc adja át a kollégiumi jogokat, tekintélyt reprezentáló zászlót, működési engedélyt, és az MM képviselője pedig 100.000.-Ft pénzjutalmat.
,,Aranykor", koedukáció (1963-67)
A kollégiummá válás jelentős lépés volt az intézmény önállóságának, hatékonyságának illetve a régi tekintély visszanyerésének szempontjából.
A koedukáció némi félelemmel és bizonytalansággal indul, elsőnek a BME kollégiumai között. A lányok szekciójában a folyosót lezárják, függönyt szerelnek fel a folyosójuk kezdeténél, amit tilos átlépni fiúknak.
1965/66. 1. félévétől Dr. Monigl István, az új igazgató alapos, határozott munkát végzett a kollégium tervszerű fejlesztéséért, a nevelési lehetőségek maximális kihasználásáért.
1967-ben leálltak az Ötórai Teák, a Klub; a DB titkárt le kellett váltani, a lányokat visszahelyezték a Stoczek utcai kollégiumba. Az átfogó nevelési elképzelésből alig valósul meg valami az igazgató eltávozása miatt. A megüresedett posztra Király Istvánt nevezi ki az Egyetem, aki azonban nem ismerve a kollégium életét, feladatait, nem tud semmi érdemleges munkát végezni féléves megbízatása idején. Helyette is igyekszik az akkori DB Lovas Antal vezetésével önálló munkát végezni, kapcsolatot keresni az Építőmérnöki Karral a szükséges anyagi támogatás megszervezésére.
A nyugodt, rendezett élet kialakítása (1967-75)
Pozitív hatással van a továbbfejlődésre Czakó János igazgatóvá való kinevezése (1968. szeptember) aki jól ismeri az adottságokat, lehetőségeket (lévén előtte vásárhelyis), különösen a mozgalmi és kultúrmunka területén kamatoztatja tapasztalatát.
Az újraegyesült egyetem (BME) jelentős összeget fordít a kollégium kulturáltabb felszerelésére. Fokozatosan bővítik a kényelmesebb, heverővel, rajzasztallal felszerelt szobák számát, több mint 100.000.-Ft költséggel a teljes épületet átfestik (zöldre), rendezik a felső kertet (teraszokat, lépcsőt alakítanak ki).
Az Ötórai Teákat erélyes szervezéssel ismét kulturált formában lehet megtartani, büfé-szolgáltatással kiegészítve, ami alapját képezi a kollégium pénzbevételének.
A kar anyagi támogatása, a saját erőforrások és legfőképp a kezdeményező hallgatók ötletéből valósul meg a Drönk ma már nagy múltú intézménye, nyílik lehetőség a stúdió felszerelésére és a hálózat felújítására.
Az állandó erkölcsvédő viták, fegyelmik, kizárások okát adó szigorú koedukációs határozatot (házirend 3. pontja) végre rugalmasabban kezeli a DB és az újonnan kinevezett pedagógus igazgató, Bartos István.
1970-ben sikerül megvalósítani olyan régi elképzeléseket még, mint a stúdió, tornaterem az alagsorban. A tanulmányi követelmény mércéjének 2,71-re történő emelése, a hallgatók kulturális és szakmai igények differenciáltabb, magasabb szintű kielégítése.
1973-ban egy évre újra Czakó János került a kollégium élére. Sajnos ez az idő túl rövid volt a működésre. Már ebben az időben felvetődött, illetve napirenden volt a mind a mai napig élő probléma: a kar kollégistái több kollégiumban nyertek elhelyezést.
1974-77-ig Jelen Lajosné ült az igazgatói székben. A régebbi típusú vezetőfajtából való volt, ezért többször alakult ki véleménykülönbség az akkori DB és ő közötte, különösen működése elején, de vitathatatlanul voltak eredmények is. Lecserélték például a régi emeletes vaságyakat emeletes heverőkre, varró-, gépíró-, és számolószobákat alakítottak ki, valamint megkezdték a nyelvi labor felszerelését.
A diákönkormányzat tökéletesedése (1975-80)
Az 1975-ös kollégiumi vezetés dolgozta ki először a kollégisták értékelési rendszerének pontozásos formáját.
1975. március 4-én alakult meg a Kollégiumi Bizottság, amely összekapcsolta az állami és az önkormányzati vezetést úgy, hogy a szervezet szavazati jogú tagja lett az igazgató is. Egy lelkes sportosnak, Gerecs Józsefnek köszönhetően fellendült a sportélet (50 fő aktivista gárdával!). Több egyetemi rendezvényen vettek részt.
1977-től Szabó Gyula az intézmény állami vezetője. Annak idején itt volt kollégista, aztán nevelőtanár, tehát már a kezdetektől fogva átérezte a kollégisták problémáit. Az évtized vége felé lassan lekerülnek a lányok folyosóiról az elválasztó függönyök.
1978-ban átdolgozásra került a kollégium házirendje az akkori KB aktív közreműködésével. Szélesítik a látogatási időket, lehetőséget adnak esetleges bent-alvásokra is, amely abban az időben rettentően allergikus probléma volt.
1979 újítása volt, hogy az elsőéves kiscsoportok élére tapasztalt ötödévesek kerültek, így közvetlenebb lett az újak bekapcsolása a közösségi életbe. A problémát csak az jelentette, hogy a végzősöknek elég kevés idejük jutott erre a tevékenységre, így később a felsőbb, harmad-, negyedévesek vették át ezt a munkát. Ekkor fejlesztették fel a stúdió technikai állapotát is, amely a jó munka egyik alapfeltétele volt. A Közlekedésépítő és a Szerkezetépítő Kör megkapta a Kiváló Kollégiumi Közösség címet.
új helyen, együtt (1981)
1981. tavaszán a kiemelt események (Ballagás, Nőnap, VN) mellett zajlott le az I. Mini Folk Fesztivál egész napos összetett rendezvénye nagy sikerrel.
Az 1981. év a Kruspér utcai épületbe való költözés jegyében telt el. Elsősorban az összeköltözéssel kapcsolatosan felmerülő szerkezeti problémákat kellett rendezni a másik két szak hallgatóival. A folyamatos tapasztalatcsere kompromisszumos megoldásokra vezetett. Az addigi egy érdekvédelmi titkár helyett négy szak külön-külön választott egyet. Ez a rendszer az összeszokás végéig, alig több mint egy évig funkcionált így.
Új kollégium – új lehetőségek. Ezek kihasználása meglepően gyorsan kialakult. Szociális vonatkozásban össze sem lehetett hasonlítani a két kollégiumot. Itt nincs emeletes ágy, kisebb a zaj, minden szobában zuhanyzó van, tágas világos szobák. Bár 102 hallgatónk (főleg negyed-, ötödévesek) még mindig más épületben laktak ekkor.
A kulturális élet is megpezsdült: ma már minden nap van valamilyen műsor, rendezvény, melyek közül ki-ki igénye szerint válogathat.
AZ ezredfordló után
2010-re a „B” épületben felújításra kerültek a folyosói illemhelyek, ugyanakkor általánosságban a kollégiumi állapotokat jól jellemzi az a leírás, ami egy a nagyteremben tartott fórumon hangzott el: „mikor a felette lévő szobában zuhanyoznak, az ő fürdőszobájában a konnektorból folyik a víz… de nem akarta eddig, zavarni a gondnokságot ezzel az „apró” dologgal, mert kipróbálta és olyankor is van áram a konnektorban”.
Ezen állapotokon már évek óta szeretnének változtatni, bár azért valósultak meg elképzelések a kollégium komfortosabbá tételéért.
Következő lépés az „A” épület lepusztult illemhelyiségeinek rekonstrukciója volt, a már „örökölt” tervek alapján. 2010-ben elkészült a férfi majd 2011-ben a női (mosókonyhákkal együtt) része a munkának. Kivitelezés közben érkezett a hír, hogy az egyetem egyik tanszéke megpályázott a Vásárhelyi és a Martos tetejére egy komplett napkollektor rendszer telepítését, amit sikeresen meg is nyert. Egyeztetve a tervezőkkel és a kivitelezőkkel, arra a megegyezésre jutottak, hogy az ott lévő ejtővezetéket a vizesblokk felújítás során kicserélik, így nem kell szétverni a frissen elkészített burkolatot 10 emeleten keresztül a mosókonyhákban. A napkollektorok telepítésének ötletén felbuzdulva (és mert a kollégium ekkor az ötödik emeletig ázott be egy-egy nagyobb esőzésnél), megtervezték a teljesen új tetőt mind a két szárnyra valamint az első emeleti teraszra. A tervezés során, az ejtővezetékek új helyre kerültek, így az egy évvel hamarabb berakott friss vezeték használaton kívülre került. De a működése alatt hibátlanul üzemelt!
Még ebben az évben alakítottak ki a Hallgatói Képviselettel egyetértésben, a kollégiumban hat darab dohányzó helyiséget (ötöt emeleteken egyet pedig a büfénél a földszinten), valamint újították fel a földszinti vizesblokkot, az ekkor már csak zártkörű rendezvények színvonalának növelése érdekében.
2011 sűrű nyár volt a kollégiumban. Felújításra került a tető és az első emeleti terasz valamint az összes erkélyes szoba szigetelése elkészült, ide ráadásul modern műanyag nyílászárók is beépítésre kerültek. Eközben – a környéken élők megnyugtatására, és mert a kollégium éjszakai maximális zajkibocsátása ekkor 42db volt – magas hanggátlású üvegportál került a főbejárat helyére, és az épület nagy részében kicsrélték a folyosók régi vináz burkolatát hidegburkolatra. Szegény szakmunkásoknak hatalmas kihívást jelentett, hogy pontosan lekövessék a lábazattal a betört gipszkarton falakat, de meglepően hatékonyan zajlott a kivitelezés. Miközben szétverték az összes tetőt, az erkélyes szobákat és a fél aulát, megérkezett a nyár egyik legnagyobb zivatara. Az „A” épület 10. emeletén olyan vízesés volt, amiért mások vagyonokat fizetnek a lakásukba, bár mi nem kértük és itt most egészen az alagsorig folyt a víz és ahol a tető még épp tartotta volna is magát ott az ejtővezeték volt megbontva így áztatva el például az aulát. Szerencsére pár tucat gipszkartonnal, vödör festékkel és új bútorral sikerült helyreállítani az „eredeti” állapotokat. Az őszre aztán elkészültek a tetők és azóta is hibátlanul állják az időjárás okozta viszontagságokat. Sajnos az új üvegportált sokáig nem sikerült buli közben kipróbálni, mert a nagyterem felújítás bizony megcsúszott. A tervezetthez képest közel másfél hónappal később készült el az új elektromos rendszer és álmennyezet.
A 2000-es évek közepére megsokasodtak a kollégiumban a lopások. Ennek hozománya lett a ma már megszokottnak nevezhető beléptető rendszer. Az első hetekben azért nem volt mindenkinek könnyű megszokni, hogy a belépő kártyája nélkül nem tud kijönni vagy épp bemenni az épületbe. Hogy megpróbálják biztonság terén tartani a lépést az újépítésű kollégiumokkal minden helyiség füstérzékelőkkel lett felszerelve. Az átadást követő hetekben, heti 3-4 alkalommal ordították el magukat 85-90 decibel hangerővel a szobákba telepített hangszórók, mert valaki vizet forralt a szobában vagy épp popcornt készített. Ebben az évben került átadásra a kollégium első kardió terme.
2012-re elkészült az új oranzs helyiség, rendes hangszigetelt süketszobával. Nyáron befejezték a folyosók hidegburkolatának cseréjét valamint elkészült a napkollektor telepítés mind a két tetőn. Az időközben megváltozott törvények miatt, a nemrég elkészített dohányzók nagy részéből raktár lett, a büfé előtt pedig egy csendes kávé sarok.
Pár évvel ezelőtt elkezdődött a szobák felújítása is. Először a kétágyas szobák nyílászáróit cserélték, majd az “A” épület Stoczek utcára néző szobái kaptak új külsőt. A fürdőszobák teljesen új formát öltöttek, új ruhásszekrények és falvédők kerültek a szobákba, továbbá a falak is le lettek festve. Ez a felújítás 2018 nyarán folytatódott a teljes “B” épület felújításával. Ezek a szobák ebben az évben már teljesen új bútorzatot kaptak, sőt a konyhák és mosókonyhák felújítására is sor került.